Minden ember vágyakozik rá, hogy átélje, és megtapasztalja a szerelmet. Sokan, aki már átélték egyszer, újra és újra meg akarják tapasztalni A legtöbben ezért szinte rögeszmésen keresik. De nem csak sóvárgói vannak. Sokan épp a keserű emlékeik, csalódások miatt fordulnak el a szerelemtől.

Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás.
Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak ideig-óráig tartó röpke élmény.

A szerelmes állandóan sóvárog szerelme tárgya iránt, ezért szinte fáj a másik jelenlétének hiánya. Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad.

A szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen.

A viszonzatlan szerelemnél nincs rosszabb és egészség rombolóbb, ezért lehetőleg ne olyan embert tüntessünk ki szerelmünkkel, aki nem méltó rá. Röviden fogalmazva: aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de jellegénél fogva arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát.

A szerelem célja tehát a beteljesülés, és amennyiben beteljesül, akkor két embert elválaszthatatlanul össze is köt. Más szóval a szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Ez, a szerelem ideális állapota.

Szíve mélyén bizony mindenki erre az ideális állapotra vágyakozik.

Senki sem arra vágyik, hogy ne viszonozzák szerelmét.
Mindenki azt szeretné, hogy ne csak aki jut nekem, azt választom, vagy elfogadom a másik szeretetét alapon találja meg partnerét, hanem a Nagy Ő-re találjanak egymásra, akivel aztán boldogságban élhetnek.

Ez lenne az ideális állapot, de a valóság ettől sokszor messzebb van, és bizony nem olyan könnyű az ideális társra rábukkanni. De ennek ellenére se elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal, mert előbb-utóbb lehull a fátyol, és kiderül a szomorú, szürke valóság.

A szerelem célja a boldogság. E boldogság megvalósulásának útja, ha megtaláljuk szerelmünk tárgyát, azt az embert, akiben egész lényünk minden területén (test, lélek és szellem) igazi társra lelünk. És ha rálelünk, akkor ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és hűségesen szeretni fogjuk.

Forrás:HarmoNet